to disobey
Pronunciation
/ˌdɪsəˈbeɪ/

A(z) „disobey” jelentése és meghatározása angolul

to disobey
01

nem engedelmeskedik, megszeg

to refuse to follow rules, commands, or orders
Transitive: to disobey a law or command
to disobey definition and meaning
nyelvtani információk
cselekvést jelentő ige
szabályos
jelen idő
disobey
egyes szám 3. személy
disobeys
egyszerű múlt
disobeyed
befejezett melléknévi igenév
disobeyed
Példák
Soldiers are trained to never disobey direct orders from their commanding officers.
A katonákat arra képezik, hogy soha ne engedetlenkedjenek a parancsnokaik közvetlen parancsai ellen.
LanGeek
Alkalmazás Letöltése
langeek application

Download Mobile App

App Store