Keresés
Válassza ki a szótár nyelvét
to oblige
01
kötelesség tesz, kényszerít
to make someone do something because it is required by law, duty, etc.
Ditransitive: to oblige sb to do sth
nyelvtani információk
morfológiai összetétel
egyszerű
cselekvést jelentő ige
szabályos
jelen idő
oblige
egyes szám 3. személy
obliges
folyamatos melléknévi igenév
obliging
egyszerű múlt
obliged
befejezett melléknévi igenév
obliged
Példák
The contract obliges both parties to fulfill their agreed-upon responsibilities.
A szerződés kötelezi mindkét felet, hogy teljesítsék a megállapodott felelősségeiket.
02
segíteni, szívességet tenni
to provide assistance or do a favor for someone
Transitive: to oblige sb
Példák
She obliged her neighbor by watering their plants while they were away on vacation.
Kötelezte szomszédját azzal, hogy öntözte a növényeiket, miközben nyaralni voltak.
Lexikai Fa
disoblige
obligate
obligatory
oblige
