Keresés
Válassza ki a szótár nyelvét
to oblige
01
kötelesség tesz, kényszerít
to make someone do something because it is required by law, duty, etc.
Ditransitive: to oblige sb to do sth
nyelvtani információk
cselekvést jelentő ige
szabályos
jelen idő
oblige
egyes szám 3. személy
obliges
egyszerű múlt
obliged
befejezett melléknévi igenév
obliged
Példák
He was obliged to apologize for the mistake and rectify the situation.
Kénytelen volt bocsánatot kérni a hibáért és helyrehozni a helyzetet.
02
segíteni, szívességet tenni
to provide assistance or do a favor for someone
Transitive: to oblige sb
Példák
Offering a refund for the defective product, the store obliged its customers.
A hibás termék visszatérítését kínálva, a bolt kötelezte ügyfeleit.
Lexikai Fa
disoblige
obligate
obligatory
oblige
