to substantiate
subs
ˈsəbs
sēbs
tan
tæn
tān
tiate
ʃieɪt
shieit
instantiate

A(z) „substantiate” jelentése és meghatározása angolul

to substantiate
01

alátámaszt, megerősít

to prove something to be true by providing adequate evidence or facts 
Transitive: to substantiate a claim
to substantiate definition and meaning
nyelvtani információk
morfológiai összetétel
származtatott
cselekvést jelentő ige
szabályos
jelen idő
substantiate
egyes szám 3. személy
substantiates
folyamatos melléknévi igenév
substantiating
egyszerű múlt
substantiated
befejezett melléknévi igenév
substantiated
Példák
The witness's testimony substantiated the defendant's alibi. 

A tanú vallomása alátámasztotta a vádlott alibijét.

02

alátámaszt, megerősít

to add to the strength of something 
Transitive: to substantiate sth
Példák
She substantiated her position by presenting detailed facts. 

Részletes tények bemutatásával alátámasztotta álláspontját.

03

megvalósít, konkretizál

to give something a physical form or make it real 
Transitive: to substantiate something abstract
Példák
The proposal was substantiated when the team built a prototype. 

A javaslat alátámasztásra került, amikor a csapat épített egy prototípust.

LanGeek
Alkalmazás Letöltése
langeek application

Download Mobile App

App Store