bludgeon
blu
ˈblə
blē
dgeon
ʀən
jēn
/blˈʌd‍ʒən/

A(z) „bludgeon” jelentĂ©se Ă©s meghatĂĄrozĂĄsa angolul

to bludgeon
01

erƑszakol, nyomást gyakorol

to forcefully pressure someone to do something
Ditransitive: to bludgeon sb into sth
to bludgeon definition and meaning
Példåk
The politician 's aggressive tactics bludgeoned his opponents into supporting his agenda.
A politikus agresszív taktikåi kényszerítették ellenfeleit, hogy tåmogassåk programjåt.
02

bunkĂłval ĂŒt, erƑszakosan ĂŒt

to violently strike someone repeatedly with a heavy stick
Transitive: to bludgeon sb
Példåk
In the midst of the brawl, one of the fighters bludgeoned his opponent with a metal pipe.
A verekedĂ©s közepĂ©n az egyik harcos fĂ©mcsƑvel agyonvert ellenfelĂ©t.
Bludgeon
01

bunkĂł, buzogĂĄny

a thick, usually short stick or club used to hit or strike, often intended as a weapon
Példåk
The attacker used a wooden bludgeon during the robbery.
A tĂĄmadĂł egy fĂĄbĂłl kĂ©szĂŒlt bunkĂłt hasznĂĄlt a rablĂĄs sorĂĄn.
LanGeek
Alkalmazås Letöltése
langeek application

Download Mobile App

App Store