A(z) „discredit” jelentése és meghatározása angolul

to discredit

IGE

megkérdőjelez, lerombolja a hírnevét

to make someone or something be no longer respected

Transitive: to discredit a person or their reputation

nyelvtani információk

morfológiai összetétel

származtatott

cselekvést jelentő ige

szabályos

jelen idő

discredit

egyes szám 3. személy

discredits

folyamatos melléknévi igenév

discrediting

egyszerű múlt

discredited

befejezett melléknévi igenév

discredited

Példák

From their discriminatory practices to their mistreatment of employees, the company's actions have discredited their reputation as a fair and respected employer.

A diszkriminatív gyakorlataiktól az alkalmazottak rossz bánásmódjáig, a vállalat tettei megalázták hírnevét, mint tisztességes és tisztelt munkáltató.

megkérdőjelez, kétségbe von

to raise doubt about someone or something and make people stop believing in them

Transitive: to discredit information

Példák

Attempts to discredit the research findings were unsuccessful, as the data and methodology were sound.

A kutatási eredmények megkérdőjelezésére tett kísérletek sikertelenek voltak, mivel az adatok és a módszertan megalapozottak voltak.

megkérdőjelez, hiteltelenné tesz

to make people believe someone or something is not trustworthy or reliable

Transitive: to discredit sb/sth

Példák

His mistakes at work were used to discredit his ability to lead the project.

A munkában elkövetett hibáit arra használták, hogy megkérdőjelezze a projekt vezetésére való képességét.